|
2023-02-24 20:15:45, péntek
|
| |
| |
UJVÁRI LAJOS
ANYÁM
Véredből véred lettem én,
Szíved alatt egy csöppke lény.
Várva vártál, és megjöttem,
Lelkek útja volt mögöttem.
Fiad voltam amíg éltél,
Szárnyad alatt melengettél.
Tanítottál szépre, jóra,
Tereltél az igaz szóra.
Életednek szép lámpása
Kialudt, és hideg mára,
De a lelked fénye izzik,
Lelkedből a lelkem nyílik!
Emlék vagy Te most szívemben,
Útjelző a szeretetben.
Legyen áldás emlékeden,
Anyám, ma Rád emlékezem!
ÁLMODOM
Álomcsókod megérintett,
Mint a Hold, ki lágyan intett.
Párnám alól tündér nézett,
Szerelmes szóval igézett.
Kezed érzem homlokomon,
Áldás ő a holnapomon.
Álmaim most Veled szövöm,
Életem szívedhez kötöm!
Álmunk legyen szép, mint a rét,
Hintse reánk harmatvizét!
Összeforrva két karodban,
Álomszívem Veled dobban!
ÁLMOMBAN
Talán álmodom ezt a világot,
Talán könnyebb az álom, mint látnom,
Talán éppen szeretetre vágyom,
Talán te is álmodod az álmom,
Talán.
Álmodtam szerényt és még félénket,
Álmodtam bátort, a hős merészet,
Álmomban segített a természet,
Álmomban elhittem az egészet,
Álmomban.
Most hideg fázós tél van álmomban,
Most öreg a nappal, meghal gyorsan,
Most a közeledő Karácsonyban,
Most születik meg a Megváltóban,
Most.
CSILLAG
Szerelmem egy csillag a szép magas égről,
Szerelmes szívemnek csillagközepéből.
Szerelem táncot küld Isten, szép egéről,
Szerelmes szívembe, Isten szépségéről.
Égi kupolának, csillag otthonában,
Szívem templomának, fénylő oltárában,
Ott van az én Uram teljes dicsőségben,
Szívvirág rejtekben, ékes fényességben.
Hálaimát mondok minden fénysugárért,
Lélekkupolámnak minden csillagáért.
Szerelmem egy csillag Isten országából,
Szerelemben vagyok Isten áldásából.
DAL
Dal vagyok egy kislány ajkán, tekeregve szállok,
Dalban élek, dalban halok, vajh hová találok?
Esti dalban, altatóban, álmok honát járom,
A reggeli napsugárban, fényvirág a párom.
Pacsirta sző fénypalástot énekével nékem,
Kakukk szava aranysújtás, vállaimon érzem.
Rigódalból virágcsokrot varázsol a dallam,
Ökörszemtől köves gyűrűt tolmácsol a szólam.
Galambbúgás puha nadrág, illik a lábamra,
Harkály kiált, vasfokossá válik a számomra.
Szajkó szóból derékszíj lesz, ő az erősségem,
Fülemüle kedves szava esti fényességem.
Dal vagyok egy kislány ajkán, kanyarogva szállok,
Dalban élek, dalban halok, bárhová eljárok.
Dalruhában, dalparipán, dalolom az álmom,
Dalos ajkú szép menyecske nótája a párom.
A DUNÁNÁL
Ülök a parton, lábam a hűs vízbe mártom.
Tört kagyló és csigaházak csillogását látom.
A Nap tüze úszik a vízen, még vakító álom.
Alattam fehér fatörzs pihen, túl életen, túl halálon.
Várok némán, csak a víz suttog a part kövének.
Életről beszélnek, s halál a vége a mesének.
Kezdődik minden, újra meg újra,
A lebukó Nap holnap felkel újra az útra.
Elrévedek a víz mellett, gomolygó fények,
Jönnek-mennek jó és rossz emlékek.
Érzések, vágyak, szenvedélyek, társak,
Nekem sokat jelentett, de semmit másnak.
Eltűnt az aranyhíd utolsó fényszála,
Rálelt az esti szél víztükör fodrára.
Szervusz, szürke fatörzs aludd az éjszakát,
Holnap újra jövök, a hajnal bíborán át.
ESTE
Szememben álom hunyorog,
Szemedre csókot mormolok.
Ágyam az ágyad - ágyazod,
Szívemben szíved rám ragyog!
AZ ESTE
Az alkonypír rőt folyóvá vált a mezőn,
Halkan suhanóan pirosló fényözön.
Arcomat akkoron ottan megfürdettem,
Búmat, bánatomat vele elengedtem.
Szemem könnyeit az esti szellő issza,
Ami régen elmúlt, nem jön többé vissza.
Mint törött cserepek, hullnak az emlékek,
Múlt szerelmek, bús levelek, fakó képek.
Hajnalcsillag ragyogj, űzd el a tegnapot,
Adj hitet, szép szerelmet, fényes holnapot.
Jöjj drága Nap, terítsd ki sárga ruhádat,
Engedd látnom reményteli palotádat!
ÉBREDEZŐ KIKELET
Tél foga vásik
Hasad az ágya,
Hóvirág látszik
Nyílik virága.
Fagy selyme mállik,
Virággal fakaszt,
Sóhaja áhít
Szerelmes tavaszt.
Duzzad a rügy már
Terhes az ága,
Fürge rigópár
Fészke hazája.
Illatos jácint
Néz az avarból,
Cinege járt itt
Fut a tavaszból.
Tavaszi szellő
Árasztó, oltó,
Kikelet eljő
Szíveket bontó.
Nap tüze színez,
Hold selyme éleszt.
Rétre ha hímez,
Szerelmet ébreszt.
ÉBREDÉS
Aranytüzű hajnalsugár
Álomország határán jár,
Édes álom voltál csupán
Csókillatú emlék már szám.
Karom a karodba fontam
Álmunk még ölelkezve járt,
Szemed a pirkadatba hoztam
Tűzcsókom újra veled száll!
FÉNYES TÁRSAM
Szép lelkemnek fényes társa,
Te vagy most a fény forrása!
Áldott szíved körém fontad,
Életemet aranyoztad!
Rózsaillat lengi lépted.
Nagyon szeretlek már téged!
Elmerülök szemed fényén,
Fénnyé válok szíved mélyén!
Tüzem erős, fényem tiszta,
Lelkem lényed fényét issza!
Kedves sziget, szép szerelmem,
Hidam nézd a két szememben!
FOLYÓK
Pillantásom rózsa,
Csókol az arcodra.
Szemed örvény, szívedbe húz,
Dobbanása fülembe zúg.
Szememben szemed,
Ölemben öled.
Ajkad számra tapad,
Nem véded magad.
Egybefolyik vágy és álom,
Benned magam megtalálom.
Folyók, amik összefutnak,
Tengerükbe együtt jutnak.
A FORRÁS
Zúg bennem, morajlik, áramlik az élet,
A végtelen isteni forrás én vagyok.
Most is bennem munkál, Isten terve éltet,
Már mindent megkaptam, semmire se vágyok.
Elém jönnek színes fények, képek, az élet,
Általad küldött érzések, áldásos álmok.
Ugyanaz a forrás, ugyanaz a folyó éltet
Téged és engem, s ugyanaz a tenger vagyok,
Hullám vagy a hátamon, s én a habos élet
A taréjodon, most emelsz, majd a mélybe vágyok,
A mélység csendje vagy, s engem a nyugalom éltet.
Összeállnak bennem képek, filmek, fénylő álmok.
Megálmodjuk egymást, s hisszük, ez az élet.
Élet vagyok, benned életre kel, mire vágyok.
Az álmodók ma mi vagyunk, az álmod éltet.
Patakod hűs mélyén a forrásod én vagyok.
HAJNALI ÉRZÉS
Hideg hajnal hasadáson
Felrepülve mint egy álom
Fénysugáron elmerülve
Harmatcsepp kiül a fűre.
Lelkem benne néz az útra,
Szépre, jóra, szomorúra.
Szivárványán elmélázik,
Néha még egy kicsit fázik.
Tavaszillat leng a földön,
Virág bújik lenn a zöldön.
Világ-virág nyiladozzál,
Szép lelkemben illatozzál!
KARÁCSONYI ÁLDÁS
Jöjjön el a szép Karácsony,
Szívem feléd most kitárom,
Szeretettel azt kívánom:
A kis Jézus megtaláljon!
Békét adjon házad táján,
Bőséget a ládafián,
Minden jót, mit szíved kíván,
Ne legyen az fénynek híján!
Őrangyalod el ne hagyjon,
Kalács legyen asztalodon,
Lelkedben nőjön bizalom,
Aki barát, az maradjon!
Szeretetben növekedve
Istent szívedbe engedd be!
Szálljon áldás életedre,
Csillogjon fény a szemedben!
Legyen áldott a Karácsony,
Szívemből neked kívánom!
Gábor angyal feléd járjon,
Isten áldásával áldjon!
KARÁCSONY ÉJSZAKA 
Karácsonynak éjszakáján
Csillog egy dísz fenyő ágán,
Ámulva egy gyermek nézi,
Kis Jézuska mit hoz néki?
Álmodik egy szép babáról,
Meg egy habos nyoszolyáról.
Szép papírra lerajzolva,
Kívánságát felsorolta.
Kirakta már az ablakba,
Hadd vigye el az angyalka.
Holnap mi lesz, jaj de izgul,
Este van, a fenyő virul!
Ágya mellett anyja beszél,
Régi Karácsonyról mesél,
Ezüstpapíros dióról,
Almáról, meg mogyoróról.
Szenderedik már a gyermek,
Vágyálmai jönnek-mennek.
Göndör fürtös babát látott,
Rajta piros kiskabátot.
Kis csizma is volt a lábán,
Plüss takaró nyoszolyáján.
Megvolt minden amit kívánt,
Meghallgatják a jó kislányt!
Egy angyalka erre járva
Puszit lehelt az arcára...
Édesanyja csendben, halkan,
Ajtót csukja, alig kattan.
Álmodik a sok kisgyermek,
Az angyalkák serénykednek.
Közben Jézus Betlehemben
Most születik, örvendjetek!
KERESTELEK 
Kerestelek régen és mégsem láttalak,
Mióta nem kereslek, megtaláltalak!
Szemed mély tüzéből átáramlik a fény,
Lelkemnek lelkeddel már oly kedves a lét!
Megálmodjuk együtt jelenünk és jövőnk,
Mint a búza, egyszer éretten felnövünk.
Szeretet szava szál, sorsod a sorsommal,
Szám a csókoddal, karom akaratoddal..
KÖZELÍTŐ ŐSZ
Hol keresselek fülledt nyár, az elsuttogott ígéretekkel?
Most az ősz tarol, s reggeli nyirkos leheletével összeránt.
Hol keressem a tavasz buja illatát, a tarka rétekkel?
Most az ősz fest, sárgát meg pirosat, füvekre, fákra egyaránt.
Hol keresselek lila szirmú ibolya, a zsongó méhekkel?
Most az ősz, kopaszodó fákról erőtlen leveleket leránt.
Hol keressem a dús rózsáimat, az üde zöld levelekkel?
Most az ősz keményen ígérget, zúzmarát, deret, kopasz magányt.
Még őrzöm szívemnek közepében a vakító nyár aranyát.
Hová tűnt a tikkadt-nyári szabadság, a felhőtlen nyaralás?
Még őrzök néhány színes kavicsot, az emlékeimben tanyát.
Hová tűntek a nyári barátok, fontos a munka, az állás?
Még őrzök egy meleg kézfogást, forró ölelést, szelíd anyát.
Hová tűntetek ti gyűrött ágyak, tüzes vágyak, készen állás?
Még őrzöm lelkem édes útjain egy izzó szempár irányát.
Hová tűntetek cifra-lenge nők, ölelő karok, csókvallás?
Itt közelít az ősz, jön, somfordál, le-lecsap, az idő halad.
Amerre jársz bús szívem, rőt koppanások az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, gesztenyét gurít a vad, az idő halad.
Amerre jársz kedves, tavasz van, ibolya az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, a hajamba túr, fakul, az idő halad.
Amerre jársz haldokló énem, korhadt vágyak avarra hullva.
Itt közelít az ősz, hoz szőlőt, áldást, váltást, az idő halad.
Amerre jársz majd kedvesem, felnézek rád az avarról halva.
LOCSOLÓVERS
Meglocsollak kislány téged,
Szívem dobban, talán érted!
Szemed szép és varázslatos,
A mosolyod is bűbájos,
Itt maradok, ha nem bánod,
Lehetnék akár a párod!
Vagy ha nem, hát önts egy italt,
Még locsolok pár fiatalt!
OKTÓBERI VÉR
Eljött október huszonhárom.
Látsz vérfoltot a ruhámon?
Leverték akkor mindenáron,
Látsz foltot a pufajkámon?
Szovjet tankokat sorban látok.
Szerinted ők a barátok?
Budapestre rászáll az átok.
Hol vannak most a barátok?
Szabadság, érted hősök halnak!
Áldott sírok merre vannak?
Nincs segítség, meghalni hagynak.
Jeltelen hantok hol vannak?
Széthúzó népünk egyre fogyott.
Ávós ki legéppuskázott?
Öreg, nő, gyerek, vérbe-fagyott.
Vörös aki meggyalázott?
Aratni jött a vörös kaszás.
Tudod mi a disszidálás?
Sírva a sárban lapos-kúszás.
Vajon mi a disszidálás?
A bátor honfiak halottak.
Ott mi maradt a terrornak?
Az igazak is akasztottak!
Így mi maradt az utódnak?
Gyászolj magyar, mert lefölöztek!
Javát irtva él népetek?
Nimród unokák ébredjetek,
Javát írtja még népetek!
OTT VAGYOK
Szívem táján, lelkem ágán,
Lélekvirág bomló szirmán,
Álmok színes valóságán,
Lélekhajód fordulásán.
Ott vagyok a friss szellőben,
Dús illatot terjesztőben.
Langyos szél a pihenőben,
Mindig fújó sietőben.
Álomhajók nagy tengerén,
Sodró vágyak fergetegén,
Szívem táján, lelkem egén,
Szíved táján, lelked egén.
SZÜRKÜLET
Szól az erdő lágyan suttog,
Súrlódik a falevél,
Sürög-forog, arra szalad
Sajgó gyomrú kisegér.
Makkot keres az erdőben,
De már a Nap lemenőben,
Bagolykarmok készülőben,
Így az élet mit sem ér!
Sötét nyúló árnyak nyomán,
Riadt szemű pocok komán
Erőt vett a fáradtság.
Makkra lelve, leheverve,
Riad lelke, kínkeserve
Uhu van ott fenn a fán!
TAVASZ
Tavaszt hozó szép szerelem
Átfesti az én életem.
Hóvirágot vált tulipán,
Tiszta vízen bogár szitál.
Énekével csal a patak,
Gólyahírtől sárgult utak.
Rigódaltól édes reggel,
Napsugaras szerelemmel.
Rügy fakad a rózsaágon,
Vajon merre jár a párom?
Mezőt járok, hegyet nézek,
Kikelettel frigyre lépek.
Viruló zöld, közte színek,
Zene szól, és lágy az ének.
Lefesteném mind, mit érzek,
Tavasz kincse benned élek!
TEKINTETED
Tekinteted, mint két izzó Nap,
felperzselte minden gondolatom.
Látom a ragyogást, a szavak
néha kifolynak a számból,
mint gyenge forrásból a víz,
de nem tudom, mit mondok,
mert beragyogtad lényem.
Csak a fény van, semmi árnyék.
Beléd vesztem, vigyázz rám!
TÉLI KÉP
Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.
Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.
Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.
12
Ez az év is félholt,
Pusztuljon mi régi!
Kitisztul az égbolt,
Fénylik az, mi égi!
Itt a tizenkettő,
Óra lapján a dél,
A hit nem kelendő,
Van olyan, ki nem fél?
Törhetetlen hittel
Várom az új évet,
Kívánom, hogy hidd el,
Lesz még itt új élet!
Harangoznak délben,
Sokan nem emlékszünk,
Hősök voltunk régen!
Hiány osztályrészünk.
Arra tekints, kérlek,
Csillag szép szemeddel,
Ami maradt néked,
Azt ma mind fedezd fel!
Lelked tiszta fényét,
Mosolyod melegét,
Hangod selymességét,
Szíved tisztességét!
Gazdagodjon lelked,
Én ma azt kívánom!
Isten nálad legyen,
Bőség veled járjon!
VAGY
Múlt idők lábnyomát követtem
mindig magamhoz érkeztem
Fejem csattog a hátamon
tekintetem egyre kapkodom
Hajam egyenes, meg hullámos
Talán ez nem is az a város
Forog az idő lépek a lépésben
Fények a képek,
lények az érzések
Lótok az utamon
a múltamat bámulom
Gondol a gondolat
lassan az is elmarad
Lényeg az érzések
a semmi nem érné meg.
Bandukol egy alak,
rajta bélyeg a rag
Nincs már szó, száj, szag,
Ráaggattak egy piros szívet,
és az szeret dobogni
VONATON
Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
nézem az ablakon, hamar ősz ül a lombokon.
Lomb-alagutakon kúszó vonaton felnézek,
Arany fények a szememen, villog az ablakon.
Lomha a sárga avar, mit a szél tova kavar,
Fanyar illata elvisz az emlék-palotába.
Múlt vágyamat önti ma dalba az illó avar.
Szépül az emlék, ami éled szívem honában.
Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
Átnézek az ablakon, az őszülő hajamon
Dideregnek a fények, zúgnak fájó emlékek.
Ezüst fények a szememen, kongnak az ablakon.
Teliholdnak a játéka csupán ez az érzés?
Kihunyta a Napnak lehelet sugarát az est.
Kimúlt nappalok a holt szerelmek, éjbe nézés.
Ülök egy vonaton, hol vagyok nem tudom... az est.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ujvári Lajos |
|
|
|
Címkék: szárnyaszegetten, csillagközepéből, lélekkupolámnak, osztályrészünk, legéppuskázott, fényfuvoláján, megtaláltalak, hajnalcsillag, meghallgatják, terjesztőben, karácsonyban, virágcsokrot, felperzselte, fénypalástot, karácsonynak, meglocsollak, meggyalázott, fényességben, fénysugárért, nyoszolyáról, bagolykarmok, szenvedélyek, szivárványán, serénykednek, selymességét, megfürdettem, tisztességét, nyoszolyáján, karácsonyról, ezüstpapíros, teliholdnak, szeretettel, pillantásom, megtaláljon, leheletével, nyiladozzál, csöppke lény, igaz szóra, lelked fénye, lelkem nyílik, közeledő Karácsonyban, szép magas, csillag Isten, kislány ajkán, reggeli napsugárban, part kövének, aranyhíd utolsó, esti szél, hajnal bíborán, esti szellő, karodba fontam, pirkadatba hoztam, Ujvári Lajos, UJVÁRI LAJOS, Álomszívem Veled, ÉBREDEZŐ KIKELET, FÉNYES TÁRSAM, HAJNALI ÉRZÉS, KARÁCSONYI ÁLDÁS, KARÁCSONY ÉJSZAKA, Régi Karácsonyról, Közben Jézus Betlehemben, KÖZELÍTŐ ŐSZ, OKTÓBERI VÉR, TÉLI KÉP,
|
|
Offline
